Ágnes asszony huncutsága (natúr csirkemell, kolbász, zöldségek, szalonna, juhtúró, puliszka)
Tökfőzelék, sült virsli és diós palacsinta, csokiöntettel
Oyster: eleve nagyon „kedvelem” az ilyesféle elnevezéseket. De végre ma ehető ételt kaptam, ami már teljesítmény ez eddigi kaják után. A juhtúrós puliszka már-már korrekt volt, még a juhtúrós ízt is tartalmazta. Tényleg, kellően sós volt, az állaga is teljesen kielégítő.
A roston csirkemell kissé a szokásosnak megfelelően szárazkás és kemény volt. A zöldségek, szalonna és a kolbász valóban csak ennyi, zöldségek, szalonna és kolbász. Magát a koncepciót sem értem így együtt, de ízre nem volt gáz. Az állag és az összeállítás már nem volt száz százalékos, a zöldségek (borsó, répa) teljesen szét voltak főve, kenhető állagúra, és volt valami szotty is körülöttük, nyilván adalékanyagok tömkelege.
Összességében azonban kellemes meglepetés ért, már nem számítottam túl sok jóra, talán ezért is csalódtam pozitívan.
Felül a puliszka, alul Ágnes
IKIO: kedvenc témám a dobozfedél természetesen ma ismét szóba kerül, merthogy nem sikerült lefényképeznem a rétegek dezintegrálódást. Mégpedig azért nem, mert ma nem dezintegrálódtak. Úgy döntöttem, hogy a jövőre nézve le is zárom a dobozfedél-témát.
Más kérdés a tökfőzelék, sült virsli összeállítás. Rögtön előre bocsátom, hogy teljesen megfelelő adag volt, vagyis igazából lényegtelen ezen a témán rágódni, de azért tudni szeretném, hogy hogyan kell értelmezni a 30%-kal nagyobb adagot. Akik nem ilyet rendelnek azoknak vajon levágnak valamennyit az egyik virsliből? Vagy eleve csak egyet kapnak? Vagy az övék rövidebb? Mert nekem két szál virsli jutott, és nem tudom logikai úton kikövetkeztetni, hogy vajon jól jártam, vagy reklamálhatok. (nem mintha)
A virsli egyébként a fotón is látható ernyedt tartásban, ráncosan várta élete nagy pillanatát. A látvány egy nő számára is lelombozó lenne, egy férfinak viszont egyenesen kiábrándító. Szomorú pillanatoknak néztem elébe… A főzelék ellenben tökéletes állagot mutatott, színe is volt, első ránézésre jó sok tök tekergett benne, és az illata is eszembe juttatta a nagyanyám főztjét. Annyiból persze hátrányban van a tökfőzi menü, hogy csaknem egész életemben utáltam.
Megmelegítve mindjárt más képet mutatott magáról az étel. A virsli összeszedte maradék életerejét és nekifeszült a bőrének, a főzelék pedig kifejezetten kellemes illattal lepett meg. Nem is okozott csalódást, mindkettő jó ízű és harmonikus dolog volt, egymással is jól kijöttek.
A palacsinta a szokásos értelmezhetetlen borzalom, illatra még volt egy halvány reménysugár, mert kicsit rumos-kakaós molekulakeveréket terjesztett maga körül, de ez csak ahhoz volt elég, hogy ne dobjam azonnal a helyére. Nem akarom tovább értelmezni az érthetetlent. Annyit fűznék talán hozzá, hogy a diós töltelékben találtam egy szotyihéjat. Külön köszönet annak, aki odatette.
Ja igen a leves… mintha lett volna benne valami fahéjas íz, és talán sárgás színű volt.
Szempont | Ikio | Oyster |
Ár-érték | 3 | 3 |
Csomagolás | 4 | 5 |
Étel minősége | 3 | 4 |
Étel mennyisége | 4 | 3 |
Összesen | 3,22 | |
