Töltött káposzta, kocsonya.
IKIO: Így az ünnepek után egy kicsit kitágult emésztőrendszerrel kellett nekivágnom az újévnek. Ennek következtében nem csak a tartalmas, hanem a kifejezetten nagy adagok felé fordult az érdeklődésem, így inkább a kifejezetten magyaros éttermek kínálata közül kezdtem válogatni. A böllérkonyhát korábban még sosem próbáltuk, de a kínálata bíztatónak tűnt, én pedig amúgy is valami új dologra vágytam. Az első dolog, amin megakadt a szemem, a kocsonya volt, mert ez érdekes módon kimaradt az ünnepek alatt. Az étlapon ráadásul fel volt tüntetve a súlya is, 60 dkg, ami korábban két énemnek is elegendő lett volna, de manapság már nem érhettem be ennyivel. Rendeltem tehát egy adag töltött káposztát is. A két étel súlya elvileg meghaladta az egy kilót, a kollégák fogadást is kötöttek, hogy nem tudom majd egy ülésre megenni.
A kocsonya remegős, lágy és jóízű volt, egy picivel sósabb, mint az én ízlésem, de ettől még kifejezetten kellemes. Elég jól el volt látva bőrökkel, volt benne barna és fehér is, meg egy köröm darab, amivel később meggyűlt a bajom, de az első benyomásra úgy érezem, hogy nem spóroltak a tartalommal. A barna bőrdarabon volt ugyan néhány hosszú szőrszál, de ezeket sebészi pontossággal eltávolítottam, a fehér bőrdarab alatt viszont színtiszta zsírszövet volt, amit sehogy sem akaródzott megenni. A köröm finom és tiszta is volt, de a csontok szálkásra törtek benne és szúrtak. Ennyi az összes negatívuma. Két szelet kenyeret is rendeltem hozzá, darabja 20 forint, de ennyit meg is ért. Nagy és sűrű fehér szeleteket kaptam, teljesen jól passzolt a kocsonya ízéhez.
A töltött káposzta sokkal mellbevágóbb élmény volt a füstölt kolbászos töltelékkel. Még langyos állapotban is körüllengte egy kis savanykás füstszag, olyasmi, mint amilyen a faforgáccsal fűtött házakban árad mindenből. Megmelegítve aztán rendesen előtört a hagyomány. Két húsgombócot adtak és elég jelentős adag káposztát is, egyszóval az adagra semmi kifogás nem lehet. A só itt is megborult egy kicsit, de érdekes módon csak eleinte volt zavaró. A sok bors viszont ott maradt az edény alján, mint egy kiskanálnyi homok. Látványra fura volt, de az íz szempontjából semmi jelentősége nincs. A fűszeres, füstölt kolbászos töltelék, és az érett, puha káposzta jól kijöttek egymással, és a fehér kenyérrel is. Ebben az ételben semmi kellemetlen meglepetés nem volt, szépen el is fogyott hiánytalanul.
Jók voltak az ízek, egy kicsit a sóval talán finomabban kellene bánni, de a lényeg mégis inkább az árasztott hangulat volt. Ahogy visszagondolok rá, szinte látom magam körül a tanyaépületet fákkal és pusztával.
Sem az ételek, sem a mennyiség nem okozott gondot a későbbiekben, még igazán teltség érzetem sem lett és nem jelentkezett sem gyomorégés sem egyéb emésztőrendszeri zavar.
Összefoglalva; rusztikus ételek elfogadható áron. 1230 forintért szerintem nemigen kaphattam volna többet mennyiségileg, a minőséggel sincs gond, de az éttermet csak olyanoknak ajánlanám, akik kifejezetten rajonganak a hagyományos magyaros ételekért.
| Szempont | Ikio |
| Ár-érték | 5 |
| Kiszállítás gyorsasága | 5 |
| Csomagolás | 3 |
| Étel minősége | 4 |
| Étel mennyisége | 5 |
| Összesen | 4,25 |
