Véget ért a „Nagy Cityfood teszt” itt az ideje, hogy meghozzuk a végítéletet.
IKIO: A hét eleve keddel kezdődött és nekem csütörtökön véget is ért, így csak részleges összegzést adhatok az ételekről. Visszagondolva az ételekre, a fűszeresebb, egyszerűbb fogásokat érdemes választani. Egy ilyen nagy, sok-sok embert kiszolgáló konyha nyilván nem főzhet mindenki számára minden alkalommal az ízlésének megfelelőt. Ezzel együtt, végig az volt az érzésem, hogy spóroltak a fűszerekkel, ízekkel. Egyedül az olyan „anyagában színezett” ételeknél voltam elégedett, mint a hurka és kolbász. A többi fogásnak csak a felszíne volt kezelve, nem járta át az íz, nem érett össze igazán. Még akkor is, ha minden megvolt benne, csak úgy tűntek fel az ízek, mint szamárkontúrok a ködben.
A menü egyébként változatos volt, látszott rajta, hogy szándék szintjén jót akar, de a kivitelezés során csúszott be néhány hiba. Nem tudom, hogy most ajánlanom kell-e vagy sem. Szerintem, aki evett már ilyen dobozos ételt az nagyjából tudja, hogy mit fog kapni. A friss ételekkel összehasonlítva mindig sápadt és légies volt és valahogy sosem éreztem vágyat, hogy reggel kimenjek és megnézzem a hűtőben, hogy mi vár ebédre. Nem mozgatta meg a fantáziámat, és nem hagyott mély nyomokat, semmilyen értelemben. A mostanában kapható paradicsom tud valami hasonlót. Hibátlan, kemény és még talán pirosnak is nevezném, külsőre paradicsom, de az íz nem is hasonlít a megszokotthoz.
Oyster: a Cityfood csak az egyik nagy heti kiszállító cég, és gondolom, talán nem is a legnagyobb. Alapvetően az akarat érezhető, tegnap átnéztem a Gastroyal étlapját (készülve a következő hétre), és nekem a Cityfood valahogy jobban tetszett az ételek sokaságát és választékát figyelembe véve.
Ha nem úgy döntünk, hogy ugyanazt a menüt esszük végig a héten, hanem szemezgetünk előzetes ismereteink (a szószos kajáik jók, a levesek nem rosszak, a frissensültek semmilyenek, stb.) alapján biztosan jobb összkép alakulhatott volna ki.
Azonban a teljesítmény igen hullámzóra sikerült, voltak teljesen korrekt kaják, nekem a sajtmártásos csirke, illetve a vörösboros marhapörkölt néhány falatja, de alapvetően sajnos elég alacsony szinten mozgott a magyar kulinária rögvalóját behozva az irodába.
Néha már szinte hihetetlennek tűnő problémák merültek fel, de ezek lehet, hogy csak a „gyártási’ technológiából fakadtak, mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy a többi hasonló heti menüvel operáló cég mire lesz képes ezek után.
Étel 1 | Étel 2 | Napi átlag |
Malacsült, párkáp, sósburg | Brassói | 3 |
Vörösboros marhapörkölt, túrós csusza | Pulykamell dijoni mártásban, jázminrizs | 4,2 |
Grillezett csirkemell, tejszínes sajtszósz, vegyes köret | Fűszeres tarja, tepsis burgonya | 3,7 |
Tárkonyos pulykaragu, rizs | Ínyenc csirkemell | 2,8 |
Heti átlag | 3,425 | |
