IKIO:
Gyerekkori rossz emlékeim ellenére mostanában viszonylag gyakran utazom a MÁV- IC büfékocsijában. jóval több a hely, kényelmesebben elfér a laptop az asztalon, ezért könnyebb itt dolgozni, mint az ülések között. Múlt szerdán Miskolc felé utaztunk és kedvet kaptam, hogy megkóstoljak egy mozgó konyhán készülő ételt. Tudom, nem szoktunk éttermekről írni ezen az oldalon, de egy büfékocsi nem is az, szóval mondjuk, hogy belefér.
Az étlap jó réginek tűnt, és tartalma csak részben fedi a valóságot, de szerencsére most nem jártam úgy, mint egy korábbi próbálkozásnál, mikor végigkérdezhettem az egész étlapot mire a hölgy elárulta, hogy mindössze két darab virslije van és azok sem egyformák.
Visszatérve az étlaphoz, sem változatosnak, sem egészségesnek nem lehetne nevezni a kínálatot, de most én is csak arra figyeltem, nehogy olyan ételt válasszak, amivel leehetem az ingem a konferencia előtt.
Végül egy sajttal, sonkával töltött csirkemellet választottam, hasábburgonya körettel, mert „az hamarabb meglesz, mint a rizs”
Az „étkezőkocsi szolgálattevő” vagy hogyan kell nevezni a büfésnénit, gyorsan eltűnt hátul, és nemsokára erőteljes kalapálás hangját lehetett hallani a konyha felől. Bíztató jel. Viszonylag gyorsan el is készült az étel, nagyjából 15-20 percet kellett várni.
Az adag nagy tányéron érkezett és messziről jó nagy halomnak tűnt. Közelről pedig még nagyobbnak.
Nagy friss salátalevél és uborkaágy volt a sült krumpli alatt, és az egész finoman meghintve piros paprikával. Szerencse, hogy nem vagyok rá allergiás. Egyszóval nagyon gusztusosan tálalva frissen és ropogósan érkezett. Visszagondolva, ezzel ütötte meg a szintet, ami miatt egyáltalán bekerült a blogba.
A hús puha volt, és jó ízű, a sajt lágy és fűszeres, a sonka pedig vékony és szinte észrevétlen. Kellemes, jó összhangja volt az egésznek, az utolsó falatot is szívesen ettem meg. Két apró negatívumot tudok csak mondani róla, az egyik éppen a jellegtelen sonka, amit teljesen felesleges beletenni, hiszen semmit sem ad hozzá az ételhez, sem ízben, sem állagban, a másik pedig a krumpli köret amit egy picivel hamarabb ki kellett volna venni a sütőből, hogy még maradjon benne nedvesség és ne ropogjon annyira. A többi bármikor elmenne egy jó étteremben.
Az ár 1900 körül elfogadható, ha a Budapesti árakat nézzük, és kicsit magas, ha a Miskolciakat, de átlagban nem rossz.
Az ételre 5 pontot adok
A felszolgálás 4
A várakozási idő 5 pontot ér
Az ár 3-as
Oyster:
A kollégával – ugye - vonattal kalandoztunk Miskolcra, némileg kevés sikerrel, de ettől függetlenül odafelé és hazafelé is a vonat büfékocsijában múlattuk az időt, mivel drága szomszédaink "rendes helyünkön" annyira ordibáltak, hogy saját gondolatainkat sem hallottuk, nem hogy egymáséit, márpedig lefelé ennek még volt jelentősége, mivel „világmegváltani” érkeztünk a kocsonya városába.
A két irány között hatalmas különbség mutatkozott a nap végén. Lefelé nyilván nem kértünk bort, így ilyen irányú tapasztalatunk nincs, de a kávét frissen őrölte a konyhai mindenes hölgy, ami néhány igen negatív (pl. termoszból töltött kávé) MÁV-os tapasztalat miatt már magában is meglepő. Kolléga pedig leírta ugye az étellel kapcsolatos élményeket. Maga a büfékocsi is kulturált volt, légkondi, stb.
Aztán (persze már némileg csalódottan, hogy a világ még mindig abba az irányba halad, mint eddig) jött a hazafelé út. Azt terveztük, hogy nagyon hosszú fröccsöket fogunk inni, az általában minden büfékocsiban kínált hilltop fehér „küvéből”. Az IC-kocsik minden igényt kielégítettek, nem így az étkezőkocsi, amiben nem hogy légkondi nem volt, de olyan por volt az egészben, és olyan kellemetlen szag, mint egyébként a legtöbben, csak a délelőttihez képest volt talán megdöbbentő. Leültünk azért. „Fröccs van-e?”. „Az nincs”. Gondoltam, akkor biztosan viccel a hölgy, hogy hozzávalók vannak, csak éppen nincs kész anyag. De nem ez volt a helyzet. Semmilyen egyéb bor nem volt, mint egy száraz tokaji furmint, ami mint később kiderült, elég messze állt a száraztól, illetve nem rendelkezett a létesítmény szénsavas vízzel sem, sajnos. No, mindegy, akkor majd egy korty bor, négy korty víz megoldja ezt a problémát. Az első deci bor után áttértem egy sopronira, inkább, nem ecsetelném a jack daniel’s emblémával ellátott pohárban kihozott bor minőségét.
A kérdés az, hogy miért vannak ekkora különbségek egyes kocsikban? Illetve nem is ez az igazi kérdés, hanem az, hogy miért van jelen a felfelé tapasztalt étkezőkocsi. Persze mindent értek én…
.jpg)
.jpg)
Most lehet, hogy megbotránkoztatok néhányat a sokezer blogolvasó közül, de bevallom, hogy ebédre nem jön be sem a diós, sem a mákos tészta, nem szeretem a túrógombócot és a palacsintát sem. Vagyis ez így talán túlzás, szeretem, csak nem ebéd helyett. 
A második viszont teljesen értelmezhetetlen volt számomra. Annyira egybe volt állva az egész étel, hogy szinte koppant, amikor a tányérra borítottam. Ez később, hő hatására sem változott sajnos. Három kis kocka húst kaptam, ami jó, mert a hús ugye nagyon megerőlteti az emésztőrendszert. De a zöldségek, amelyek közül én a sárgarépát ismertem fel, teljesen érthetetlen szerepet játszottak. Semmi szükség nem volt arra a kb. szintén 3 kis darab répára. 
A túrós csusza igen jellegtelenre sikeredett. A tészta teljesen szét volt főzve, és olyan színtelen, szagtalan az egész, olyan, mint a budapesti víz, folyik, átlátszó, és víz is, de pl. a keszthelyitől eléggé elmarad.
korábbi 
Lehetnék megértőbb, de mikor kibontom a dobozt, és elsőre a kis tollacskákat látom meg, az rögtön elbizonytalanít. Két lehetőség közül választhat az ember ilyenkor. Vagy levagdalja a szárnyvégekről a felesleges tollazatot és megpróbálja a fűszerezett bőrrel együtt elfogyasztani a szárnyakat, vagy eltávolítja a teljes bőrréteget a tollakkal és ezzel együtt megválik a fűszerek kilencven százalékától is. Én mindkét módon megpróbáltam elfogyasztani, egyik sem volt jó megoldás. 
A másodikról már nem igazán tudok ilyen elismerően szólni. Már a megjelenés is némi bizonytalansággal öntött el, mivel szinte rikítóba forduló sárgás foltok voltak a rizsen. A rizs egyébként korrekt volt, kicsit ugyan száraz, de még éppen elfogadható. A hús viszont értelmezhetetlenül vékonyra volt klopfolva, csak egyik felén volt jelen az egyébként élvezhető sárga elvileg-mustáros szósz. Emellett a szokásos, már más kiszállítóktól is megszokott szárazság volt jellemző, ami sajnálatos. Az ízekkel nem volt különösebb probléma. 
Az adag méretre éppen megfelelő, még igényesnek is mondanám a kis levél petrezselyemzölddel a tetején. Apró figyelmesség, de tényleg jó érzést kelt. A színek rendben vannak, és első ránézésre alaposan fűszerezettnek is tűnik. Az illatokat hiába várom, de rá kellett jönnöm, hogy a legfinomabb ételek sem produkálják magukat 5 0C-on. 
