Oyster: erdélyi fokhagyma-krémleves levesgyönggyel, lecsós sertésszelet rizzsel
Ikio: szatymazi túrós béles fütyülős baracklekvárral
Oyster
Most éppen fordítva alakult a menü összetétele, meglepő módon a második volt a jobb étel. A fokhagyma-krémleves már kibontáskor hordozta magán a szomorú előéletű tubusos fokhagymakrém jellegzetességeit, amely nem túl jó előjel. De hátha meleg hatására elillan. Végül is jobb lett, de azért nem tartom életem fokhagymalevesének. A belevaló gyöngy érdekes, minden boltban kapható, de talán egy pirított kenyérkocka jóval nagyobb élményt nyújtott volna.
A második viszont kifejezetten meglepően jól sikerült az ételgyárban. Eleve nem túlzottan kedvelem a lecsós szeletet, mivel rossz tapasztalataim vannak, de ez pont olyan volt, ahogy szeretem. Fel lehetett ismerni a lecsóban lévő zöldségeket, nem egy egybe állt izé volt a tányéron, hanem jól láthatóan paprikából, és nyilván egyéb összetevőkből álló mártás. A tegnap zöldséges tarhonyában lévő műíznek nyoma sem volt a pénteki főételben. A rizs, mint szokott, száraz, de legalább pergős.
Összességében a FoodExpressről annyit tudnék elmondani, hogy nagyjából szerintem egy szinten mozog az eddig kipróbált másik kettő kiszállítóval. Néhány ponton kiemelkedett azért, így pl. nagyon tetszetős a csomagolás, ám mondjuk felbonthatóságban nekem minden nap meggyűlt a bajom vele, ami azért gáz – bár nyilván így biztosítható, hogy ne folyjon ki véletlenül se az étel. Levesekben néhány meglepően finom próbálkozáshoz is volt szerencsém, a főételek közül talán épp ez a mai volt a legjobb, ez a pontokban is megmutatkozik.
Az adagok nagysága kielégítő volt, bár hízni nem híztam, de ez mindenképpen inkább pozitívum. Nem volt probléma gyomorműködéssel sem, amire azért volt már példa ezelőtt. Nem volt unalmas a heti ételsor, persze váltogathattam volna, de a szabályzatunk szerint egy menüt kell végigennünk.
Alapvetően nekem talán ez tetszett leginkább, nem voltak akkor mellényúlások, mint a korábbi kettőnél azért láthattuk. Eddig a FoodExpress a nyerő, de azért van még próbálkozó.
Ikio
A péntek mindig tetszeni szokott. Ilyenkor a cégek elringatnak, elkényeztetnek egy kicsit, hogy jó emlékekkel térjünk hétvégére. Sugalmazzák, hogy nem kell neked az a felhajtás, ötletelés, alapanyag-beszerzés, előkészítés főzés, tálalás, mosogatás, szellőztetés. Elmegy vele az egész napod, és végül nem marad semmi nyoma. Ellenben íme a finom, dobozos gasztrocsúcs, az olcsó mégis kielégítően változatos és tápláló házhozkaja, amit csak kinyitsz, megmelegítesz és kész. Nincs vele semmi agytorna, semmi munka. Egyszóval a pénteknek meghatározott stratégiai szerepe van a szállítóknál. Pénteken nem szabad melléfogni, mert akkor a következő héten már nem rendel a kedves ügyfél, hanem valamilyen alternatívát keres.
Én sajnos nem szeretem az édességet. Valami miatt nem is érzem ebédnek azt ami, édes. 
Most lehet, hogy megbotránkoztatok néhányat a sokezer blogolvasó közül, de bevallom, hogy ebédre nem jön be sem a diós, sem a mákos tészta, nem szeretem a túrógombócot és a palacsintát sem. Vagyis ez így talán túlzás, szeretem, csak nem ebéd helyett.
Most lehet, hogy megbotránkoztatok néhányat a sokezer blogolvasó közül, de bevallom, hogy ebédre nem jön be sem a diós, sem a mákos tészta, nem szeretem a túrógombócot és a palacsintát sem. Vagyis ez így talán túlzás, szeretem, csak nem ebéd helyett. A béles a maga nemében egyébként nagyon jó volt. Mondhatom, hogy ez volt a legjobb étel az egész heti menüben, teleszórták mazsolával és sárgabarack darabkákkal, ami a fényképen sajnos nem látszik, lehet, hogy most oldalról kellet volna lekapni. Kellemes, friss, és nem túl édes tésztája volt, a mazsolássága is végig megmaradt. A fütyülős lekvárt azonban nem tudtam felfedezni. Volt egy pici tükröződő tócsa a tetején, de nagyon meg kellene erőltetnem magam, ha lekvárnak szeretném minősíteni. Talán nem is baj, hogy ilyen gazdaságosan bántak vele, lehet, hogy túlságosan megédesítette volna a végterméket. Finom volt, sok volt, egy picit talán túlságosan laktató, de ennél nagyobb hibája ne legyen egy ételnek. Érdekes módon ez volt a legjobb étel a heti menüben, mégis ennek a felét hagytam meg. Később sem lettem éhes. Nem félretéve a saját ízlésemet 4 pontot adok erre az ételre, mert már csak ilyen szőrös szívű szubjektum vagyok.
A heti összesítésben pozitív elemként az ötletességet emelném ki. Tetszett, hogy nem a legegyszerűbb megoldásokra törekedett a FoodExpress, és jónak, informatívnak tartom az ételek csomagolását is. A változatosságon lehetne javítani, és a csirkeételekkel szőr mentén bánnék a helyükben. A szárnyasok összességében túlburjánoztak a húsos ételek között (3:1) ami önmagában talán nem lett volna baj, de nem is sikerültek igazán jól. A korábbi tapasztalatokhoz képest az édesség itt a legjobb.
Aki szereti a fantáziadúsan elkészített alapanyagokat, a hangzatos elnevezéseket, és szívesen babrál utólag a megkapott ételével, az nem fog csalódni.
A pénteki ételek
Szempont | Ikio | Oyster |
Ár-érték | 5 | 4 |
Csomagolás | 5 | 4 |
Étel minősége | 4 | 4 |
Étel mennyisége | 5 | 3 |
Összesen | 4,17 | |
Heti pontok:
Oyster | Ikio | Átlagpont |
Borleves, mustáros sertés rizzsel | Csülök Pékné módra | 4 |
Zöldbableves, székelykáposzta | Balzsamos csirkeszárny | 3,42 |
Lencsleves, túrós csusza | Baconos csirkecomb, szezámmaggal szórva | 3,5 |
Tyúkhúsleves, szegedi zöldséges tarhonya | Kacsamell konyakos meggyel | 3,58 |
Erdélyi fokhagyma-krémleves levesgyönggyel, lecsós sertésszelet rizzsel | Szatymazi túrós béles fütyülős baracklekvárral | 4,17 |
Heti átlag | 3,734 | |
